Jubileumi ünnepségre került sor az idei tanév november havában. A Zeyk Domokos Technológiai Líceum fennállásának 25. évét ünnepelték az intézmény hajdani és mostani alkalmazottai, diákjai, a meghívott ünneplő gyülekezet, az új és már meglévő külhoni partneriskoláink küldöttségei. Úgy a szervezés percei, napjai, mint maga az ünneplés rávilágított arra, hogy folyamatában mennyit változott, alakult az intézmény arculata, rendezvényei, felszereltsége és mégis megőrizte folytonosságát a szakirányok tekintetében.
Jó volt hallani és megerősítést kapni mindarról, hogy mennyire nagy fontossága van a kezdeteknek, a valahonnan valahova jutásnak, az első lépések megtételének. Ezt hangsúlyozta köszöntő beszédében, Kiss József, az intézmény jelenlegi igazgatója. Mivel a mai intézmény csak úgy tudott azzá nőni, azzá válni, ami mára lett, hogy mertek vállalni, felelősséget vállalni a volt intézményvezetők, pedagógusok, így egy fontos momentuma volt az ünnepségnek az ő munkájuknak az elismerése.
Demeter Levente, főtanfelügyelő úr a szakoktatás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy a Zeyk Domokos Technológiai Líceum az egyetlen szaklíceum itt Keresztúr térségben. A szakma, az elhivatottság, az innovációk iránti nyitottság és a partneri viszony fontosságát emelte ki- többek között- ifj. Szél Gábor vállalkozó.
A rendezvény része volt a jubileumi évkönyv bemutatása: dr. Zsidó Ferenc, kollegám kérdéseket intézett Balázs Mihály, közgazdász tanár kollegámhoz, egy ún. színpadi könyvlapozás kapcsán. Ez utóbbi a könyv létrejöttének körülményeiről, illetve felépítéséről beszélt: -köszöntő beszédek, régi kollegák, diákok visszaemlékezései, szakmai-kulturális beszámolók, diákok alkotásai. A könyv érdekessége, hogy olyan információk is találhatóak benne, amelyek nem fértek bele ennek terjedelmébe- a QR kódos megjelenítés újabb, további tudnivalók irányába kalauzolja az olvasót. És, hogy a könyv ne legyen puszta beszámoló és személyes élményközlés, helyenként fontos információkat olvashatunk pl. Zeyk Domokosról is.
A betfalvi óvodások vidám perceket varázsoltak a színpadra táncuk, mondókáik, énekeik által. Őket követték a Líceum diákjai versmondásukkal és a négy, jelenleg az iskolában tanulható, szakmát bemutató, színpadi jelenettel.
Már a két vers, komolyságával, bevezette az a részét az ünnepnek, amely fájó, hiszen az elmúlásra, a hiányérzetre reflektál, melyet azok a kollegák, munkatársak hagytak az utódok szívében, akik eltávoztak az elmúlt 25 év során. Rájuk emlékeztünk a csendes percekben.
Aztán diákok, volt tanárok üzentek videóüzenetben, ők, akik valamikor, különböző időszakokban kapcsolódtak az iskola életéhez. Mindannyian a közösség megtartó erejét, az oktatás mellett a nevelés fontosságát hangsúlyozták. Öröm volt látni őket, hallani, hogy mivé váltak, hogy boldogulni tudnak a mindennapokban és sáfárkodni mernek azzal az élmény és tudásanyaggal, amellyel feltarisznyálta őket az iskola. Értékes percei voltak az ünnepnek az ismerős arcok, mosolyok, közösen felelevenített emlékek: egy ismerős hang, egy rég nem látott kollega arca, egy régmúlt esemény mentális újra játszása, új arcok, testvériskolai, partneriskolai küldöttségek.
